Állás!piac?III.

Egy-két érdekességet szeretnék veletek megosztani a munkaerőpiac világából. No nem mintha azt gondolnám, hogy más nem jár hasonló cipőben illetve nem tapasztalja meg azokat a furcsaságokat amiket én, csak őszintén szólva momentán nincs más ötletem, hogyan is lehetne felhívni egyik-másik - magát munkáltatónak nevező - cég figyelmét arra, hogy mára igencsak elszaladt velük a ló. De visszakanyarodva: én már jóideje az álláskeresők elkeserítő útját járom, így a hónapok alatt nem egy olyan hirdetéssel találkoztam, amelyben a hirdető cég a saját autótól elkezdve, a vállalkozói igazolványon át, egészen a termékek biztonságos elhelyezhetőségét garantáló raktárhelyiségig az ég világon mindent a leendő munkavállalótól vár el. Felteszem ezek után a kérdést: mit ad a cég? Mert lássuk be őszintén, egy vállalkozásban végzett munkának az a legkisebb része, hogy egy akármilyen jelentéktelen külföldi céggel szerződést kötünk, azért, hogy annak termékeit Magyarországon értékesíthessük. Számomra azért a vállalkozás ennél többet jelent. Sokan mondják, hogy a vállalkozáshoz nem kell pénz. Tévedés! A legtöbbhöz - amelyet egyáltalán én a vállalkozás kategóriába sorolok - igenis kell. Az, hogy nem kell pénz maximum annyit kellene, hogy jelentsen, hogy nem a sajátod. Ezzel még esetleg részben egyet tudnék érteni. De miféle vállalkozás az amelyik a működéséhez szükséges eszközöket a munkavállalóktól várja? Gazdasági helyzet ide vagy oda az ember nem azért keres munkát mert hobbit szeretne találni, hogy ne unja magát halálra a homokos tengerparton valahol a Karib-tengeren. Azért keres munkát mert valamiből finanszíroznia kell az alapvető létszükségleti cikkeket, számlákat kell fizetnie stb. De ha a másik oldalt nézem akkor sem válik jobban érthetővé a dolog. Ha egy vállalkozásnak nincs pénze a működéséhez szükséges eszközökre, akkor miből gondolja egy vállalkozó?, hogy a munkavállalónak van? Az itt leírtak, a problémakörnek -mármint a munkaerő-piacon uralkodó hozzáállásnak - csak egy kis szeletét teszik ki. Ezért szeretném még tovább boncolgatni ezt a témát, így egy pár nap múlva még megosztok veletek egy pár gondolatot. Addig is köszönöm, hogy elolvastátok első bejegyzésemet.