Állás!piac?III.

Az a helyzet, hogy akárhányszor leülök álláshirdetéseket nézegetni mindig felmerül bennem egy-két kérdés amit úgy érzem le kell írnom. Ma például az jutott eszembe, hogy ebben az országban hogyan lehet egy új pályát elkezdeni? Merthogy, mára odáig jutottunk, hogy ha nincs egy adott területen minimum 3 éves tapasztalatod, akkor még egy interjúra sincs esélyed. Én tudom, hogy ez egy régi dilemma, de még ma is aktuális, vagyis, hogyan szerezz tapasztalatot ha mindenhová tapasztalattal rendelkezőket keresnek. Vagy az legyél egész életedben ami az első munkakörben voltál? Mert vegyünk például engem. Életem első munkaköre egy értékesítő pozíció volt, azonban akkor még csak egy érettségivel rendelkeztem. Azóta szereztem egy diplomát és szeretnék más területen is dolgozni - ha nem így lenne nem szerzek diplomát hiszen az értékesítéshez nem kell diploma - de nem tudok, mert csak ebben van tapasztalatom. De tovább megyek. Hiába dolgoztam én értékesítőként, sok helyre így sem vagyok megfelelő, mert pl. FMCG területen szerzett értékesítői tapasztalatot várnak el. Vagyis mára annyira leszűkítik az elvárásokat, hogy gyakorlatilag más nem tud jelentkezni egy adott munkakörre, mint az aki az azt megelőző 5 éveben is pontosan ugyanazt csinálta. De felmerül a kérdés: tényleg szükséges ennyire behatárolni az elvárt tapasztalatok körét? Nem lehet, hogy a kiválasztás végző személy a kevesebb olvasás oltárán feláldozza a legmegfelelőbb jelölt megtalálásának esélyét? Tényleg pont ugyanolyan tapasztalattal rendelkező jelöltet kell felvenni egy adott munkakörre mint amit a pozíció "megkíván"? Nem lehet, hogy pont egy hasonló de mégis más területről érkező ember tud olyan új ismereteket hozni a céghez ami annak jobban a javára válna? Ezek olyan kérdések amelyeket - úgy gondolom - érdemes lenne átgondolni a munkáltatóknak. Ezzel talán Ők is és a munkavállalók is jobb esélyekhez jutnának, hogy elérjék céljaikat.

Ismét itt vagyok, hogy néhány gondolatot megosszak veletek a munkaerőpiac? kapcsán. Ahogy ma nézegettem az álláshirdetéseket eszembe jutott, hogy vajon miért van az, hogy a hirdető cégek egészen precízen meg tudják foglamazni az elvárásaikat, azonban ha megnézzük, hogy mit tudnak Ők cserébe kínálni, ott szinte mindig a sablon "jó munkahelyi légkör, fejlődési lehetőség" és jó esetben a "versenyképes fizetés" szavakat találjuk. Miért ekkora titok ebben az országban, hogy mennyi az annyi? Mert lássuk be őszintén a munkakeresők nagy részét elsősorban a bérezés és az egyéb juttatósok érdekelnék. Ezt azonban szinte soha nem találhatják meg az álláshirdetésekben. Ez már csak azért is furcsa mert tőlünk nyugatra nem csinálnak ebből ekkora titkot, ott a hirdetések döntő többségében összegszerűen szerepel a fizetés és az egyéb juttatások. Persze van arról elképzelésem, hogy mi ennek a titkolózásnak az oka, ha ugyanis jelentkezni szeretnénk egy adott munkakörre azt olvashatjuk, hogy jelöljük meg fizetési igényünket. Magyarul a legolcsóbb munkaerőt keresik a cégek, ami egy kis- vagy középvállalkozás esetében még érthető is lenne - az adó- és járulékterheket figyelmbe véve - azonban, hogy egy nagy multinacionális vállalat is ezt tartja a megfelelő munkaerő kiválasztás elsődleges szempontjának az enyhén szólva is nevetséges. Ezen túl, azt hiszem figyelembe kellene venniük az ilyen nagyvállalatok agyonkvalifikált hr-eseinek, hogy ez mennyire rombolja az adott vállalat imázsát. Nekem az a véleményem, hogy 20 évvel a rendszerváltás? után túl kellene már lépni az ilyen, minden alapot nélkülöző rossz beidegződésen, mert ezt 15 évvel ez előtt még be lehetett tudni a gyermekcipőben járó kapitalizmusnak, mára azonban már nagyon cikivé vált. Igenis írják bele a hirdetésekbe a tisztelt munkáltatók, hogy mit kínálnak! Higgyék el attól még nem fog több jelentkezés érkezni - a válság ellenére sem - de mennyivel jobban mutatna a hirdetés és mennyivel komolyabb kép alakulna ki - vagy maradna fent - a cégről, ha az álláskeresők is azt látnák, hogy nem egy fukar cég keresi a legolcsóbb munkarőt. Mert lehet, hogy momentán nem nagyon tudnak válogatni az álláskeresők de az soha nem baj, ha például a későbbi kiválasztott sem azzal a keserű szájízzel kezdi meg a munkát, hogy azért választották ki mert Ő volt a legolcsóbb.

Egy-két érdekességet szeretnék veletek megosztani a munkaerőpiac világából. No nem mintha azt gondolnám, hogy más nem jár hasonló cipőben illetve nem tapasztalja meg azokat a furcsaságokat amiket én, csak őszintén szólva momentán nincs más ötletem, hogyan is lehetne felhívni egyik-másik - magát munkáltatónak nevező - cég figyelmét arra, hogy mára igencsak elszaladt velük a ló. De visszakanyarodva: én már jóideje az álláskeresők elkeserítő útját járom, így a hónapok alatt nem egy olyan hirdetéssel találkoztam, amelyben a hirdető cég a saját autótól elkezdve, a vállalkozói igazolványon át, egészen a termékek biztonságos elhelyezhetőségét garantáló raktárhelyiségig az ég világon mindent a leendő munkavállalótól vár el. Felteszem ezek után a kérdést: mit ad a cég? Mert lássuk be őszintén, egy vállalkozásban végzett munkának az a legkisebb része, hogy egy akármilyen jelentéktelen külföldi céggel szerződést kötünk, azért, hogy annak termékeit Magyarországon értékesíthessük. Számomra azért a vállalkozás ennél többet jelent. Sokan mondják, hogy a vállalkozáshoz nem kell pénz. Tévedés! A legtöbbhöz - amelyet egyáltalán én a vállalkozás kategóriába sorolok - igenis kell. Az, hogy nem kell pénz maximum annyit kellene, hogy jelentsen, hogy nem a sajátod. Ezzel még esetleg részben egyet tudnék érteni. De miféle vállalkozás az amelyik a működéséhez szükséges eszközöket a munkavállalóktól várja? Gazdasági helyzet ide vagy oda az ember nem azért keres munkát mert hobbit szeretne találni, hogy ne unja magát halálra a homokos tengerparton valahol a Karib-tengeren. Azért keres munkát mert valamiből finanszíroznia kell az alapvető létszükségleti cikkeket, számlákat kell fizetnie stb. De ha a másik oldalt nézem akkor sem válik jobban érthetővé a dolog. Ha egy vállalkozásnak nincs pénze a működéséhez szükséges eszközökre, akkor miből gondolja egy vállalkozó?, hogy a munkavállalónak van? Az itt leírtak, a problémakörnek -mármint a munkaerő-piacon uralkodó hozzáállásnak - csak egy kis szeletét teszik ki. Ezért szeretném még tovább boncolgatni ezt a témát, így egy pár nap múlva még megosztok veletek egy pár gondolatot. Addig is köszönöm, hogy elolvastátok első bejegyzésemet.